Szerencsés vagyok, mindkét nagymamám egészen fiatal felnőtt koromig az életem része volt. Az egyiktől többek között horgolni tanultam meg, a másiktól egyebek mellett a sütés-főzés szeretetét. A Nagymamák Receptjei oldalt utóbbi inspirálta. A halála után nagyon sokszor éreztem azt, hogy nincs már kit felhívnom, ha meg szeretném kérdezni ezt vagy azt hogyan kell készíteni, ezt vagy azt a sütit hogyan ne rontsam el...

Kisgyerekként gyakran ültem a konyhaasztalnál és gyöngybetűkkel jegyzeteltem Tokaji Nagyi receptjeit, amíg ő a tűzhelynél tüsténkedett. Élveztem az együtt töltött időt, mert úgy éreztem olyan titkokhoz jutok hozzá, amiket más nem biztos, hogy ismer. Büszke voltam a megszerzett tudásra. Ma is büszke vagyok rá, és

amikor lelkesen nekiállok a vacsorának, vagy épp különösen jól sikerül egy sütemény, úgy érzem bennem tovább él valami belőle. A gasztronómia szeretete, mások vendéglátásának szeretete, és ha időm engedi jobban odatenni magam: a terített asztal csodája.

Nála mindig terített volt az asztal, még a reggelihez is szépen kitálalta a hozzávalókat, korán felkelt és hozta a boltból a friss kiflit hozzá, és én reggeli közben igyekeztem a porcelán teáscsésze alját beleilleszteni a körmintás abrosz karikáiba...

Ha rá gondolok, nagyon sokszor a konyha jut eszembe. Rengeteg konyhai emlékem van róla, és ezért gyakran érzem úgy, hasonlítok rá. Nagyon jó érzés...